Rájöttem, hogy receptet legnehezebb írni. Mert sokváltozósak a körülmények. Ma már tudom, hogy ha dagasztás előtt 4 órával érek rá, másképp kell frissítenem a kovászomat, mint ha 8-12 órával előtte tudok csak frissíteni, mert akkor egész más arányokat kell használni. És ez még csak az egyik változó, az idő.

A másik a hőmérséklet. Hiába írja a receptem, hogy négy órát érleljem a tésztát, ha még nem szedte össze magát, nem is kezdett kelni, akkor bizony tovább kell folytatni az érlelést. Ez a nehézsége és egyben a szépsége is az egésznek: addig kell gyakorolni, amíg már látványra el tudom dönteni, hogy hol tart a tésztám a kelésben és már nem az órát figyelem, csak a tésztát.

És itt még nincs vége.  Következő változó a lisztem minősége, vízfelvevő képessége. Ha beleteszem az előírt mennyiséget, lehet hogy folyós lesz a tésztám, de az is lehet, hogy túl kemény??? Ki tud erre válaszolni? A kérdéseimre a kis papírra vetett receptem nem fog tudni válaszolni, hiszen azt várom tőle, hogy konkrétumokat írjon le nekem: ebből ennyi,abból annyi. És ha nem sikerül a kenyér, nem lesznek olyan szép lyukak benne, mint a képeken, netántán ehetetlenül kemény lesz, vagy diszkosz-szerű lapos ufó? Első számú bűnbakká lép elő a receptem.

De azt is tudom, hogy amikor kezdő voltam, bizony szükségem volt a receptre, sőt kínosan ragaszkodtam is hozzá, ez volt az egyetlen kapaszkodó leküzdhetetlen vágyam, hogy kovászos kenyeret készítsek és a kovászom között, aki biztosítani tudta ezt, ha képes vagyok kicsalogatni belőle a csodát.

Ezért aztán igyekeztem tartani is a receptet és figyelni is a tésztát, hiszen a legtöbben mindig ezt tanácsolták. Télen a hideg miatt nehezítettek a körülmények a kovásznak is és a kovászolónak is, és mikor máskor kezdem volna kovászolni, ha nem télen? Ezért aztán elengedtem ez egyik változót, az időt, és próbáltam a többire figyelni. Ekkor jöttek azok az éjszakák, amikor 40 percenkét csöngött az órám, hogy hajtogassak, vagy azok a nappalok, amikor a tészta vonult be velem dolgozni, mert nem ott tartott,  hogy magára hagyhattam volna 10-12 órára,amíg távol voltam…  Sok idő kellett elteljen, hogy  megtanuljak tervezni.  Arra is rájöttem, hogy bizony a kovászomnak lelke is van, nemcsak neve J, és ha ő éppen nem úgy akar dolgozni, ahogyan én elképzelem, akkor bizony nincs mit tenni, ezen a terepen ő az úr!

Eme kis bevezető után következzenek tehát a receptek, amiket kérem, hogy a fentiek figyelembe vételével kezeljetek...