Augusztus elején új kovász költözött a házunkba. Bevallom, nincs sokféle kovászom, mert nagy erőfeszítés lenne őket életben tartani, ezért csak egy kemény Madre kovászom van és egy Vanessa nevű fehérkovászom. Az új jövevény viszont olyan általam sokra tartott személytől érkezett, aki a pizza magyarországi nagymestere, Szabadfi Szabolcs. Ezzel kivívta magának, hogy önállóan életben tartsam, Egyelőre még nincs neve. Ismerkedünk. Szokjuk egymást. Liszjeimmel barátkozik. Ha szükségem van rá, dolgozik nekem, velem.

Szentendrei éttermébe hirdetett pizza készítő tanfolyamot, kár lenne kihagyni, gondoltam, és belevágtam. Sokat tanultam. Érdekes és hasznos volt. Esős és hűvös nap volt, mégis sikerült „dolce vita” hangulatot teremtenie. Sok finomságot kóstoltunk, melyeket Szabi saját kezűleg készített el nekünk.

Két fontos dolog volt, amit kiemelnék a hallottak közül. Az első az alapanyagok minőségére való figyelem felkeltés. Hogy mennyire számít az, hogy tudjuk, az a sajt, az a búza, az az olíva,vagy akár só amit használunk, milyen vidékről származik, ki és hogyan termelte. Ez az alapja a kölcsönös bizalomnak. Hiába akarunk mi minőséget készíteni, ha a termelői-kereskedelmi láncolatban akár csak egy láncszem gyenge, akkor nem lehetünk biztosak a végeredményben.

Másodsorban rámutatott, hogy nem létezik igazi pizza recept. Akár Nápolyon belül is ahány pékségbe betérünk, annyi féle tuti pizza receptre teszik le a voksot. A pizza szó jelentése kerek lapos tésztaétel. Ennyi. Aki ezt elkészíti a saját otthonában, számára az lesz a tökéletes pizza. Senki nem mondhatja, hogy az nem az „igazi” pizza. Sok szemfényvesztés, PR, marketing övezi ezt a területet is. Ugyanilyen alázat jellemezte azt is, ahogyan a kovászhoz, a kovásszal való munkavégzéshez hozzááll. Óvva intett minket attól, hogy pökhendi módon ítéletet mondjunk mások felett, mások munkája felett.

Nagyon tanulságos volt. Köszönöm, Szabi. A többi pedig titok. Menjetek el, megéri! Én meg még gondolkodom az új kovászom nevén….